Mint egy nagy tl fenekn a vz, pihen Szent Anna tava, gbe nyl hegyek aljn. Krs-krl fenyvesek koszorzta hegyek. Jrjatok be minden fldet s szebb kpet ennl nem talltok. Ugyan, ki gondoln, hogy ennek a gynyrsges tnak a helyn egykor, rges-rgen, szrny magas hegy volt, s hogy tetejn bszke vr, amely kevlyen nzett le a cski meg a hromszki falukra. De nem egymaga kevlykedett e vr Csk s Hromszk felett: tellenben, egy rnyira, a knt lehelõ, fojts szag Bds barlang felett is vr llott. Jaj, de rg lehetett! Nyoma sincs most e vrnak. No, de az emlke, szomor emlke megmaradt mind a kettnek. Kt testvr lakott a kt vrban, mind a kettõ kevly, ggs, szertelen. Szvkben nem lakozott szeretet senki irnt. A fld npt sanyargattk, fosztogattk s egymst sem szerettk. Mindig vetlkedtek, dicsekedtek: kinek van tbbje. Mind a kt vr pincjben kdakban, lre verve llt a tenger arany-ezst.
 Egyszer aztn, honnt, honnt nem, messze fldrl egy nagy r jtt ltogatba a bdsi vr urhoz. Hatlovas hint jtt. Na, ilyen hintt, ilyen hat lovat mg nem ltott. Sznarany volt annak a hintnak a kereke, tengelye, rdja; arannyal ezsttel gymnttal volt kiverve a lovak szerszma s haj! a lovak tzesebbek voltak a srknynl. Hiszen nem is volt nyugodalma a bdsi vr urnak, amint megltta ezt a hintt, ezt a lovat. Mindjrt rszegdtt a vendgre, nem hagyta bkben: adja neki a hat lovat hintstl, szerszmostl:
- Adok rte hat kd aranyat.
- Nem elad - mondta a vendg.
- Radsul a torjai uradalmat.
- Nem elad!
- Megllj - gondolta magban -, azrt mgis az enym lesz.
Nagy vendgsget csapott, folyt a br, akr az Olt vize s mikor a vendg virgos kedvre derlt, a bdsi vr ura elvette a kockajtkot. Arra szmtott, hogy majd a kockn elnyeri a lovakat hintstl, szerszmostl. Ht jl szmtott, mert vele jrt a szerencse. Elnyerte a vendgnek mind a pnzt s tetejbe a hat szp lovat mindenestl. Ahogy aztn elbcszott a vendg, els dolga volt, hogy megltogassa testvrt. Csak gy repesett a szve az rmtl, amikor elllott a hatlovas hint. Hej, de megirigyli majd ezt a testvre! Lehet aranya, ezstje tbb, mint neki, de ilyen hatlovas hintaja nincsen.
A testvre ppen ott lt a vr pitvarban, mikor bevgtatott a hatlovas hintn. Szeme-szja elllt a csudlkozstl.
- No, csm, van-e ilyen hat lovad? - kiltott diadalmasan.
- Ilyen nincs - mondta az cs -, de lesz klnb.
- De mr azt szeretnm ltni!
- Ht mg huszonngy ra sem telik bel, megltod!
Nagyot kacagott a bdsi vr ura.
- Ennl klnb! n meg azt mondom, legyen tied a vram s minden uradalmam, ha ennl klnb hat lval jssz hozz.
- Nem is hattal, tizenkettvel!
A bdsi vr ura fel sem ment az ccshez, csak meg akarta mutatni a lovait, hadd lepje el a srga epe az ccst - megfordult s hazavgtatott, mint a sebes szl, mg annl is sebesebben. Egsz nap tndtt, hiba trte a fejt, nem tudta elgondolni, hogy hol tallna nagy hirtelen olyan hat lovat, nem olyat, klnbet s nem is hatot, tizenkettt. Keservesen megbnta a hirtelenkedst. Hanem egyszerre csak mi jutott eszbe? Az jutott eszbe, hogy vrba hozatja a vidk legszebb tizenkt lenyt, azokat hintba fogatja, s gy megy a btyjhoz. sszeparancsolta a jobbgyait s kldte ket mindenfel, ki hol a legszebb lenyt tudja, hozza ide.
Egy fl nap sem telt bel, jttek a jobbgyok s velk a lenyok; voltak szzan is, egyik szebb a msiknl, de a legszebb kztk egy Anna nev volt. Ezt vlasztotta elszr a vr ura. Aztn mg tizenegyet mellje. S mikor ott llottak kln, szp sorjban, a szn all elhzatta aranyas hintajt s elbe fogatta a tizenkt lenyt. Szegny lenyok! Reszketve llottak a hint elõtt. Szemkbõl szakadt a knny mint a zporesõ, feltekintettek az gre, onnt shajtottak segedelmet. Aztn az r felugrott a bakra, kieresztette a bakos ostort, nagyot rittyentett, hogy csakgy zengett, zgott bel az erdõ.
- Gy elõre, gy!
A lenyok tmolyogva lptek elõre, de meg sem tudtk mozdtani a nehz hintt. Hej, szrny haragra gerjedt a hatalmas r! Elvgott a rzcsaps ostorral, ppen Annra, aki legell llott. Patyolat fehr hsbl kiserkedt a vr s jajszava felhatott a magas egekig.
- Gy, Anna, gy! - ordtott az r s msodszor is rvgott.
- Verjen meg az Egek Ura! - jajdult fel Anna. - Sllyedj a fld al, rtatlanok meglõ gyilkosa!
S m, abban a pillanatban elfeketedett az g, villmlott, drgtt, g-fld megindult, recsegtek-ropogtam a fk, a vr tornya ingadozni kezdett, aztn hirtelen sszeomlott, utna az egsz vr s a fld sllyedt mind albb-albb, mgnem egyszerre vz al borult. s halljatok csudt, mikor lecsendeslt az g haragja, a vr helyn egy gynyrsges t pihent s a tban tizenkt hatty szklt. Tvol tõlk egy srkny vergõdtt a t forgatagban, erõlkdtt, hogy megfogja a tizenkt hattyt, de nem tudott kikerlni a forgatagbl. A tizenkt hatty meg csak szott, szott szp csndesen, kiszllottak a t partjra, ottan megrzkdtak s lenny vltak ismt. Siettek haza mind a falujokba, csak Anna maradt ott. Kpolnt pttetett a t partjn s ebben a kpolnban tlttte az lett csendes imdkozssal. s jttek, zarndokoltak a npek mindenfell a kis kpolnhoz, egytt imdkoztak a szentlet lennyal, kit mg letben szentnek neveznek, halla utn pedig rla neveztk el a tavat Szent Anna tavnak |
AJÁNLOM AZ OLDALT
